Identitás kérdéséről szólt a konfirmandusoknak szóló tanitás. Először Nagy Norbert tartott áhítatot Jézus főpapi imádságának egyik részletéről: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) Papp Krisztina kántornő énekelni, dicsőíteni tanította őket, Vaida Zsanett a szigetlankai ifjúság vezetője pedig közösségi játékokkal dobta fel a hangulatot.
Rácz Ervin lelkipásztor Gedeon példáján keresztül arra biztatta a csapatot, hogy Isten az alkalmatlant is alkalmassá tudja tenni. Dávid Góliáttal szembeni harca a helyes önbecsülésre, Mózes égő csipkebokornál történő elhívása istenismeretre és önismeretre oktatott.
A presbiterek gondviselő jelenléte az egyház, a gyülekezet szeretetét jelenítette meg. A cél a konfirmációi oktatás során az, hogy az ifjak a fogadalomtétel után is élő, aktív tagjai legyenek a gyülekezetnek, de ha ki is „repülnek”, életük mélypontján, vagy bármelyik pillanatában, emlékezzenek arra, hogy a gyülekezet egy olyan hely, ahol egykor szeretettel vették őket körbe, oda érdemes visszamenni, mert ott szívükben helyes önbecsülésük alapkövét letették.